Az ember alkalmanként meghatódik. Van úgy, hogy már a malom "bemutatása" beszélgetéssé alakul, van hogy csak aztán a kapunál, elköszönésnél veszem észre, hogy már vagy fél órája léptünk ki a malomházból. Vannak pillanatok, amiket tán soha nem felejtek el: egy-egy teljesen hétköznapi, apró mozzanat, ami valamiért mégis meglepő, megható: amikor egy apró szilánkot kapok a másik lelkéből - ha csak egy másodpercre is. Mosolyok, felcsillanó szemek, félmondatok és persze nagy nevetések.

Szombaton három igazi molnárlány és egy molnárunoka(lány) látogatott el a malomba. Kedves nénik, számtalan emlékkel abból a korból, mikor még kislányként sertepertéltek apjuk mellett az ő malmukban. Most boldogan szaladtak fel-alá, néztek be minden zugba és tapintottak meg minden eszközt - szinte együtt lélegeztek a házzal. Kicsit olyan volt, mintha életre kelt volna minden, mintha bármelyik pillanatban begurulhatott volna az udvarra egy lovasszekér megrakva búzával, szinte láttam magam előtt a zsákokat becipelő gazdát, a lisztet keverő molnárlegényt... Elbűvölt, önfeledt pillanatok. Kedves ismeretlenek - ismeretlen ismerősök.

Egy nappal korábban, nem sokkal zárás előtt egy házaspár érkezett. A hölgy - Kapolcs község jegyzője - egy könyvet adott át nekem, mondván tavaly járt itt, és megígérte, hogy elhozza nekem Lányi András Kapolcsi vízimalmok című kötetét. Most itt nyaraltak, és elhozta nekem. Van, amikor az embernek egyszerűen nem jön szó a szájára a köszönömön túl. Az ember alkalmanként meghatódik, igazán. 

Köszönet nektek kedves Látogatók a pillanatokért. És köszönet a türelemért is. Kicsit elhanyagolódott a blog mostanában, kicsit inkább a facebook-os Velemi Malom oldal lett aktívabb, de azért igyekszem pótolni itt is az elmaradásokat. Az utóbbi talán gyorsabb, kézenfekvőbb, interaktívabb. Aztán köszönet a türelemért még egy fronton: előfordul mostanában, hogy nyitvatartási időben 'ma x-órától y-óráig ügyintézés miatt zárva' cédula van a zárt kapura tűzve. Megértéseteket kérem, főként azért, mert mindannyiunk érdeke, hogy egy takaros, működő vízimalmot tudjunk a Velemi Malom név alatt - s ennek elengedhetetlen eszköze a felújítás. A felújítás pedig pályázati pénzből finanszírozódik, és egy pályázat beadásához elég sok mindent kell összeszervezni egyébként is, de ha műemlék épületről, természetvédelmi területről és patakokról (ez egy harmadik szerv hatásköre) van szó, akkor megsokszorozódik a beadandó engedélyezési kérvények, tervek, összeszedendő papírok száma. Ezért előfordul, hogy be kell ugranom Kőszegre, Szombathelyre - igyekszem mindezt nyitvatartási időn kívülre időzíteni, de előfordul hogy nem tudom. De talán a legfontosabb az, hogy a felújítás körvonalazódik, végre, igazán.

Hát még egyszer köszönet a türelemért. Meg a pillanatokért, mindig. :)

Szerző: molnárleány  2011.05.30. 01:00 Szólj hozzá!

Címkék: köszönet hétköznapok háttér

A bejegyzés trackback címe:

https://velemimalom.blog.hu/api/trackback/id/tr22942229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása