De hogy mégis mit lát, aki felkeres minket? A malombirtokon öt épület áll: egy hatalmas pajta, egy molnárház, egy fából készült pihenőkuckó, a kis borospince és maga a négyszintes malom, a malomkerékkel. De a kaland itt nem ér véget: hatalmas hársok árnyékában folyik a kis patak, melynek két ága szigetet alkot. A vjzgyűjtő medence kifolyása után négy méteres csobogón zuhan alá a kristálytiszta víz. Két kis fahíd vezet át a rétre, ahol gyümölcsfák és vadvirágok szegélyezik az utat egy másik patak felé...
Igazából mégsem az udvar bebarangolása a cél, hiszen a csodák a malom épületében laknak. Csodák, hiszen ezek a faszerkezetek ma is munkára készen állnak. Csodák, mert az út, amit a gabonaszem a garattól a liszteszsákig tartó utazásában bejár, szinte hihetetlen kaland. A régi emberek hozzáértése bámulatra méltó - elképesztő precizitás és tervezőmunka áll egy ilyen, négy emeletet betöltő géprendszer létrehozásához, munkára bírásához. Mégis annak idején mindennek a célja a mindennapi élet, a napi igények kiszolgálása volt: a hely, ahová alkalmanként el kellett vinni egy adag gabonát, hogy aztán hazatérve a frissen őrölt lisztből kenyér készülhessen. De a malom, mint intézmény a falu társasági életének egyik központja is volt - a hely, ahol emberek jöttek-mentek, váltották egymást közelebbről, s távolabbról érkezők, híreket hoztak, történeteket meséltek. S nem csak azt beszélték meg, ki mennyi magot vetett az évben, de azt is megtárgyalták, ki milyen kaszával aratott, milyen cséplőgéppel dolgozott, s biztosan arról is esett szó, hogy az uraság fia kit vett nőül... Mezőgazdasági és társadalmi téren is fontos információforrás, aktív, pezsgő tér: ipari szempontból a feljlesztések bölcsője, társadalmiból a közösség fontos élettere.
Legyen ez a kis malom a mában is ilyen tér: a régiek hagyománya, tudása éljen tovább a bemutatott technikán át, s annak hírét vigye tovább vendégünk - közelre, távolra. De míg e falak közt pihen, érezze jól magát, s hallgassa figyelemmel a füle mellett elsuhanó történeteket (legyen az bár a malomé, bár a másik vándoré).
