Így utólag márciusra visszagondolva zokszó nem eshet. Volt az a hó, meg az a másik hó, de hát ugye ez azért valamennyire még természetesnek is mondható. Csak azok a szegény hóvirágok... De tényleg, mindegy.
Volt aztán szakmai fórum, méghozzá a Műszaki Örökség Program szervezésében (a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum koordinálása alatt), ahol sok szép és érdekes ügy mellett hasznos dolgokról is esett szó. Ilyen például a középiskolásokat megcélzó osztálykirándulós játék: műszaki múzeum/gyűjtemény látogatása esetén elég egy fotót készíteni a helyszínen az osztályról, s már ott is a lehetőség, hogy a csapat nyerjen egy sétarepülést. A MŐP honlapon szereplő listát időközben kibővítették, így a Velemi Malom is része a játéknak. Hajrá!
Volt még virágültetés az udvarban, ismét. Nőlnek is, szépen. A telet csak egyetlen rózsatő nem vészelte át, helyette most két másikkal szaporodott az állomány.
De az április, még csak néhány nap telt el, de volt már minden: havas hegyek, szikrázó napsütés, szakadó eső, borzasztó szél. Ez utóbbi a legkellemetlenebb, főleg ha fákat dönt a malomudvarban. Jó, csak egy fa volt, egy tíz méteres tuja, aminél persze nem ritka ez, ismervén sekélyes gyökérszerkezetét... De akkoris olyan szomorú volt ahogy a szomszédjának támaszkodott kicsavarodott gyökerével. Baj mindenesetre nem történt, senki és semmi nem sérült, és hála a gyors segítségnek - amiért még egyszer köszönet - egyből földre is került a megfáradt példány.
De vidámabb dologról: annak ellenére, hogy most először kezdődik áprilisban a nyitvatartás (és éppen ezért néhány helyen még mindig a május van feltüntetve), egész sokan jönnek malomnézőbe. Továbbra is hétfő kivételével minden nap 10-től 6-ig nyitva áll a kapu.
A szezon elindult.